Hol van a szerződés?

Egy közokirati nyilatkozat nem pótolja a szerződést

A devizahiteles és más banki ügyekben újra és újra előkerül egy első látásra technikainak tűnő, valójában alapvető jelentőségű probléma: van egy közjegyzői okirat, amelyben az adós nyilatkozik egy azonosító számmal jelölt hitel- vagy kölcsönszerződésről, de maga a szerződés nem kerül elő.

Nem tudja bemutatni a bank. Nincs belőle példánya az ügyfélnek. A közjegyzői okirat pedig csak hivatkozik rá.

Ilyenkor fel kell tenni az alapvető kérdést:

mit bizonyít valójában a közokirat, és mit nem?

A közokirat bizonyító ereje nem korlátlan

A közokiratnak kétségtelenül erős bizonyító ereje van. Bizonyíthatja például azt, hogy az okiratban szereplő személyek a közjegyző előtt megjelentek, és az ott rögzített nyilatkozatot megtették.

De ebből nem következik automatikusan, hogy a közokirat minden olyan tényt is bizonyít, amelyre a nyilatkozat hivatkozik.

Ha a közjegyzői okirat azt tartalmazza, hogy az adósok egy meghatározott számú szerződésre hivatkozva kötelezettséget vállalnak, akkor a közokirat a nyilatkozat megtételét igazolhatja. De nem pótolja magát a hivatkozott szerződést, ha annak teljes tartalma az okiratból nem állapítható meg.

Ez a különbség döntő jelentőségű.

Másként fogalmazva:

a közokirat bizonyíthatja a nyilatkozat tényét, de nem varázsol elő egy hiányzó szerződést.

Miért nem elég az, hogy „volt egy szerződésszám”?

A banki követelés nem egy szerződésszámból keletkezik. A szerződésszám legfeljebb azonosító adat. A jogviszonyt nem ez hozza létre, hanem maga a szerződéses megállapodás.

Ahhoz, hogy egy banki követelés érvényesen és ellenőrizhetően érvényesíthető legyen, tudni kell többek között:

milyen típusú szerződést kötöttek a felek, hitelszerződést vagy kölcsönszerződést; mekkora volt a folyósított összeg; milyen devizanemben tartották nyilván; milyen kamatot, költséget, árfolyamot és törlesztési rendet alkalmaztak; milyen feltételekkel lehetett felmondani; és pontosan milyen számítás alapján állapították meg a tartozást.

Ha maga az alapul fekvő szerződés nem kerül elő, akkor ezek a kérdések nem válaszolhatók meg hitelt érdemlően pusztán abból, hogy egy közjegyzői okirat megemlít egy szerződésszámot.

Ez különösen súlyos probléma a devizaalapú szerződéseknél, ahol a követelés összege nem egyszerűen egy folyósított forintösszegből és egy fix kamatból állt össze. Az árfolyam, az átszámítás, a kamatváltoztatás, a költségek, a kezelési díjak, a nyilvántartási devizanem és a folyósítási mechanizmus mind olyan elemek, amelyek a szerződés tartalmából vezethetők le.

Ha a szerződés nincs meg, akkor a bank későbbi kimutatása önmagában nem válik szerződéssé.

A közokirati nyilatkozat nem azonos a szerződéssel

Sok ügyben a közjegyzői okirat nem maga a teljes banki szerződés, hanem egy egyoldalú vagy többoldalú közokirati nyilatkozat, amely egy már létezőnek állított banki szerződésre hivatkozik.

Ez két külön dolog.

Az egyik maga a banki alapjogviszony: a hitel- vagy kölcsönszerződés.

A másik egy közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat, amely az alapjogviszonyra utal, és amelyet később a bank végrehajtási célra használhatott.

A probléma akkor keletkezik, amikor az alapjogviszonyt létrehozó szerződés eltűnik, de a bank továbbra is úgy jár el, mintha annak tartalma bizonyított lenne.

Ilyenkor a kérdés nem az, hogy „van-e közokirat”. A kérdés az, hogy van-e bizonyított tartalmú szerződés.

A végrehajthatóság alapja nem lehet egy ellenőrizhetetlen hivatkozás

Ha egy követelést közjegyzői okirat alapján végrehajtásra adnak, akkor a végrehajthatóság feltételeinek világosan megállapíthatónak kell lenniük.

Tudni kell, ki a jogosult, ki a kötelezett, milyen szolgáltatásra irányul a kötelezettség, mennyi a tartozás, mikor vált esedékessé, és milyen okirati alapon áll fenn.

Ha a közokirat csak egy hiányzó szerződésre hivatkozik, akkor felmerül a kérdés:

miből állapítható meg a követelés pontos jogcíme és összege?

Egy végrehajtási eljárásban nem lehet közömbös, hogy az alapul fekvő szerződés tartalma rekonstruálható-e. Ha nem rekonstruálható, akkor az adós valójában nem tudja ellenőrizni, hogy a bank jogosan követel-e, helyesen számolt-e, és egyáltalán ugyanarra a szerződésre hivatkozik-e, amelyet a felek annak idején megkötöttek.

A végrehajtás nem indulhat pusztán azon az alapon, hogy „valamilyen szerződés biztosan volt”.

A bank bizonyítási terhe nem hárítható az adósra

A banki követelés érvényesítésekor a banknak kell tudnia bizonyítani a követelés alapját.

Ez nem csupán annyit jelent, hogy be kell mutatnia egy egyenlegközlést vagy egy felmondólevelet. A banknak azt is igazolnia kell, hogy a követelés milyen szerződésből ered, annak mi volt a tartalma, és a követelt összeg milyen szerződéses szabályok alapján keletkezett.

Ha a bank nem tudja bemutatni az alapul fekvő szerződést, akkor nem mondhatja azt az adósnak, hogy „önnek kell bizonyítania, hogy nem így volt”.

Ez a bizonyítási helyzet megfordítása lenne.

Egy pénzügyi intézménytől elvárható, hogy a saját követeléseinek alapjául szolgáló szerződéseket, számviteli bizonylatokat és nyilvántartásokat megőrizze, és azokat vita esetén bemutassa.

Ha erre nem képes, annak következményeit nem lehet az ügyfélre hárítani.

Számviteli és iratkezelési szempontból is súlyos kérdés

A hiányzó szerződés nemcsak polgári jogi probléma. Számviteli oldalról is alapvető kérdéseket vet fel.

Milyen bizonylat alapján tartotta nyilván a bank a követelést? Milyen okirat alapján számolt kamatot? Milyen dokumentum alapján történt a felmondás? Milyen szerződéses adatok alapján történt az engedményezés? Milyen alapdokumentumra épült a végrehajtási kérelem? Milyen tartalom alapján került sor esetleg KHR-adatszolgáltatásra?

Ha a követelés alapjául szolgáló szerződés nem lelhető fel, akkor nemcsak az adós helyzete válik kiszolgáltatottá, hanem a teljes követelés-nyilvántartási és végrehajtási lánc ellenőrizhetősége is sérül.

Ez már túlmutat az egyedi ügyeken.

Nem mindegy: hitel vagy kölcsön

Különösen fontos annak tisztázása, hogy a felek hitelszerződést vagy kölcsönszerződést kötöttek-e.

A hitelszerződés és a kölcsönszerződés nem ugyanaz. A hitelszerződés jellemzően rendelkezésre tartási kötelezettséget, hitelkeretet vagy finanszírozási lehetőséget jelent. A kölcsönszerződésnél viszont a pénz tényleges átadása, folyósítása és a visszafizetési kötelezettség a központi elem.

Ha csak egy hitelszerződésre utaló közokirati nyilatkozat van, akkor külön vizsgálni kell, hogy a tényleges kölcsönjogviszony mikor és milyen feltételekkel jött létre. A folyósításkor létrejött-e a kölcsönszerződés? Írásba foglalták-e? Tartalmazta-e a lényeges feltételeket? Az ügyfél kapott-e belőle példányt?

Ezek nem formai kérdések. Ezek döntik el, hogy pontosan milyen jogcímen követel a bank.

A közbizalom kérdése

A közjegyzői okiratoknak éppen az lenne a céljuk, hogy egyértelmű, ellenőrizhető és jogilag biztonságos helyzetet teremtsenek.

Ha azonban a közokirat csak egy hiányzó, senki által be nem mutatható szerződésre hivatkozik, akkor a közokirati forma nem a jogbiztonságot erősíti, hanem egy ellenőrizhetetlen banki állítást emel végrehajtási szintre.

Ez pedig súlyos közbizalmi probléma.

A közokirat nem lehet jogi takaró egy hiányzó szerződés felett.

Büntetőjogi nézőpontból sem közömbös

Önmagában az, hogy egy szerződés nem kerül elő, még nem jelent bűncselekményt. Lehet iratkezelési hiba, archiválási probléma vagy szervezeti mulasztás.

De ha tömegesen fordult elő, hogy pénzügyi intézmények olyan követeléseket érvényesítettek, mondtak fel, engedményeztek vagy adtak végrehajtásra, amelyek alapjául szolgáló szerződéseket nem tudták bemutatni, akkor már más a helyzet.

Ilyenkor felmerülhet annak vizsgálata, hogy történt-e jogtalan vagyoni hátrány okozása, valótlan tartalmú követelésérvényesítés, számviteli bizonylati hiányosság, esetleg olyan iratok felhasználása, amelyek egy nem igazolt tartalmú szerződés látszatát keltették.

A büntetőjogi értékeléshez természetesen konkrét tények, iratok, nyilatkozatok és eljárási cselekmények szükségesek. De a vizsgálati irány egyértelmű:

ha nincs meg a szerződés, mégis végrehajtottak rá, akkor meg kell vizsgálni, hogy milyen jogcímen és milyen bizonyítékok alapján tették ezt.

Vissza kell menni az alapokig

A devizahiteles ügyekben sokszor bonyolult számításokról, árfolyamokról, tisztességtelen feltételekről és forintosításról folyik a vita.

De van egy ennél is alapvetőbb kérdés:

hol van a szerződés?

Nem a közokirati nyilatkozat. Nem a banki egyenlegközlés. Nem a felmondólevél. Nem az engedményezési értesítő. Nem a végrehajtási záradék.

Hanem maga az a szerződés, amelyből a bank szerint a követelés ered.

Ha ez nincs meg, akkor először nem számolni kell, hanem bizonyítani. Nem végrehajtani kell, hanem tisztázni. Nem az adóst kell terhelni, hanem a jogosultat kell felszólítani az alapokirat bemutatására.

Összegzés

Egy közokirati nyilatkozat nem pótolja a szerződést.

A közjegyzői okirat bizonyíthatja, hogy az adós nyilatkozatot tett. De ha az okirat egy külön szerződésre hivatkozik, akkor a hivatkozott szerződés tartalmát is bizonyítani kell.

Ha a bank nem tudja bemutatni az alapul fekvő szerződést, akkor nem ellenőrizhető hitelt érdemlően a követelés jogcíme, összege, esedékessége és végrehajthatósága.

Ezért minden ilyen ügyben az első kérdésnek ennek kell lennie:

hol van az a szerződés, amelyre a közokirati nyilatkozat hivatkozik?

Amíg erre nincs hiteles válasz, addig a követelés érvényesítése, végrehajtása, engedményezése és nyilvántartása is alapvető jogi felülvizsgálatot igényel.